LELKI BÁNTALMAZÁS

Bántalmazni valakit nem csak fizikailag lehet. A bántalmazó emberi kapcsolatok sajátja, hogy nem járnak külsérelmi nyomokkal és legtöbbször sürgősségi ellátásra sincs szükség. Nem folyik vér, nincsenek öltések, a láthatatlan sebek és észrevehetetlen lelki zúzódások mégis maradandó károsodást képesek okozni áldozataik személyiségén.

És míg egy elcsattanó pofon fájdalma azonnal ott ég az arcunkon, a lelki bántalmazást sokszor évekig nem vesszük észre. Az a megsemmisítő érzés, amit okoz, a létünk részévé válik. Megtanuljuk cipelni a terhét, és azt hisszük ha nem öl meg minket, erősebbé válunk általa. Pedig eközben minden egyes eltűrt bántalmazás kifacsar egy kicsit méltóságunkból, legyengít minket és a lenyelt sérelmek összes cseppje mérgezi az önértékelésünket.

Mint egyfajta negatív, leépítô terápia, úgy hatnak az áldozatra a bántalmazó manipulatív szavai.

A lelki bántalmazás nem csak a vitákról szól, hanem legalább annyira a becsmérlő, lekicsinylő kommunikációról. Gyakran elejtett szavakról, parancsokról és fenyegetésekről. Hibáztatásról, sértő viccekről, visszatérő szófordulatokról, amiket időnként még az oltalmazás álruhájába is bújtatnak. A bántalmazó mintha csak meg akarná védeni áldozatát valamilyen kudarctól, minősítésével módszeresen bontogatja le az önbecsülését. Hogy (“annak a tyúkeszű nőnek”) eszébe se jusson kinézni a kapcsolatukból a külvilágba, hisz ott úgyis csak elhasalna. Így igyekszik uralma alatt tartani áldozatát.

A lelki terrorban élő nőknek bizonyára ismerősek lesznek az alábbi mondatok. Tipikus példái azoknak az alattomos szófordulatoknak, amik még kis dózisban adagolva is egy félelemmel és magaláztatással teli, fojtogató atmoszférát teremtenek.
Majd ha az elég ideig tűr, szép lassan megsemmisítik áldozatukat. Átformálják identitását, és akár egy korábban magabiztos, sugárzó nővel is elhitetik, hogy ő túl kevés. Értéktelen, életképtelen, elviselhetetlen és nem szerethető.

– Nem hinném, hogy neked ezzel kéne foglalkozni.
– Ha nem hagyod ezt most abba, kihúzod a gyufát. Én szóltam…
– Semmi közöd hozzá.
– Cicám, a karrier/vállalkozás nem nőknek való.
– Állandóan hisztizel.
– Jobb lenne kicsit reálisabban látnod a képességeid határát.
– Azért messze nem úgy nézel ki, mint amikor megismerkedtünk.
– Más nőknek ez alap.
– Túl érzékeny vagy, kis nebáncsvirág.
– Főztél már jobbat is.
– Hát erről én nem tehetek, csakis magadnak köszönd, hogy már megint itt tartunk.
– Elviselhetetlen vagy.
– Ez a ruha annyira kihívó, hogy akár a sarokra is kiállhatnál benne.
– Nem érted a viccet, mit kell mindent komolyan venni?
– Hol voltál már megint ennyi ideig?
– Erről nem óhajtok többet beszélni, vita lezárva.
– Te ebbe ne szólj bele, úgysem értesz hozzá.
– A nőknek ez soha nem ment, nem csoda hogy neked sem. Nem is fog soha…
– Te sem vagy különb, mint az összes többi.
– Egy agyatlan egysejtű szintjén vagy.
– Nem kéne mindig mindent túlreagálnod és akkor nem veszekednénk ennyit.
– Az exemnek ez nem jelentett problémát, azt hittem te is megoldod.
– A te korodban már nem való szórakozóhelyekre eljárkálni. Sőt, nőként már-már kínos.
– Soha nem mondtam ilyet, csak kitalálod.
– Már ne is haragudj, de ez egyértelműen a te hibád.
– Az idióta (hülye p!csa) barátnőid.
– Ezt lehetetlen megcsinálni, nem tudom miért nem veszed már észre. Nem fog sikerülni.
– Soha nincs rend itthon. Azt hittem, ennyit azért elvárhatok.
– Állítsd le magad most már!
– Azért csak lerakódott megint itt-ott egy-két kiló.
– Ha én nem lennék, te soha nem jutsz el idáig. Egy senki lennél nélkülem.

… magyarul egy senki vagy.
De ha az nem is, mindenképpen jóval kevesebb nálam. Legalábbis szeretném ezt éreztetni veled.
Magam alá kell hogy nyomjalak, hogy ne vedd észre az én gyengeségem. Nem akarom, hogy rájöjj, mennyire bizonytalan vagyok és nem engedhetem meg magamnak, hogy meglásd, ahogy saját komplexusaim démonjaival küzdök. S amíg az uralmam alatt tartalak, nincs mitől félnem.

Ha elhitetem veled, hogy semmit nem érsz, hogy rossz vagy, kevés és alkalmatlan az önálló életre, nem kell attól tartanom, hogy elhagysz engem. Amíg uralkodom rajtad, az én szabályaim szerint játszunk.

Amíg el tudom érni, hogy kételkedj önmagadban, nem lesz bátorságod ahhoz, hogy az én értékemet vond kétségbe.”

Igen, erről van szó.
A lelki bántalmazás hátterében nem az emberi gonoszság áll, még csak rosszindulat sem kell hozzá. Elég a jó mélyre elásott, ám súlyos önbizalomhiány. Bizonytalanság, komplexusok, félelem.
És / vagy nagyon sok korábban elszenvedett fájdalom. Ugyanezek a pofonok, amikor korábban őrajta csattantak. Ugyanezek a bántások, amikkel korábban őt bántották.

» Minden bántalmazó férfi sértő, leminősítő, akár agresszív magatartása mögött ott van egy sarokban kuporgó kisfiú. Egy kisfiú, akit bántanak, aki fél hogy túl kevés, aki fél, hogy elhagyják őt. Egy kisfiú, aki fél. S aki minden lehetséges eszközzel próbálja ezt palástolni. «

A bántalmazó kapcsolat a külső szemlélő számára gyakran észrevehetetlen. Az elnyomásban élő nő bár szenved, de tűr, a bántalmazó pedig kifelé gyakran egy tökéletes látszatot épít fel.
Megteheti, mert az áldozat inkább hallgat, titkol, háttérbe vonul. Kételkedik saját értékében, reméli hogy az egészet csak félreérti… vagy már teljesen elveszítette önmagát.

Az a tükör már rég összetört, ami egy ép, egészséges énképet mutatott neki, ha belenézett. Hát persze, hisz a saját gyengeségét rejtegető bántalmazó apró darabokra zúzta, így már csak egy torz, elmosódott arc néz vissza rá, amikor önmagát keresi.

Pedig ha tisztán látná a képet, lehet, hogy észrevenné, hogy amennyire a bántalmazó áldozatává vált, ugyanannyira a saját gyengesége áldozatává is. A legtöbb bántalmazott nő egyik legmeghatározóbb érzésévé a tehetetlenség érzése válik. Pedig ha engem kérdezel, senki nem szabadna elhinni, hogy nincs kiút. És főleg nem, hogy “hát a férfiak már csak ilyenek”… Nem! Nem ilyenek.

De rengeteg erő kell ahhoz, hogy felismerjük, mi történik velünk, hogy ki merjük nyitni a szemünket a valóságra. És még több erő ahhoz, hogy felülkerekedjünk a helyzeten. Hogy ellent tudjunk és merjünk mondani, hogy ne hagyjuk magunkat elnyomni és kiálljunk a saját értékeink mellett.

És még valami:
Ahogy egy boldog és kiteljesedett szerelem, úgy bizony a bántalmazó kapcsolat is kétszereplős.
Két ember kell hozzá…
Egy aki bántalmaz, és egy aki hagyja.

(Fontos megjegyezni, hogy bár bántalmazó férfi és áldozat nő felállásban íródott a bejegyzés, sajnos – bár sokkal ritkábban, de – működik ez fordítva is.)


Merre van a kiút?
Az első lépés mindig a felismerés. Ha elolvastad a cikket és úgy érzed mindezt akár a te kapcsolatodról is írhattam volna, ne szégyellj segítséget kérni. » KAPCSOLATFELVÉTEL «
Már az is egy nagy dolog, ha mersz ennyire őszinte lenni Magadhoz!

Hidd el, mindig van megoldás, még akkor is, ha most elképzelhetetlennek tűnik, hogyan tudsz kiláballni abból a helyzetből.

Siklós Katalin

vansegítség #terápia #transzformációsterápia


Ha hasznosnak találod a cikket, köszönöm ha segítesz egy megosztással, hogy másokhoz is eljuthasson!

Ha tetszett a bejegyzés, nagyon köszönöm, ha megosztod.

Facebook
Twitter
LinkedIn