Amikor a testednek kielégítetlen szükséglete van, üzeneteket küld neked. Például, folyadékra van szüksége, szomjas leszel. Alvásra van szüksége, elálmosodsz. És így tovább. Tehát a kielégítetlen szükséglet kielégítését kéri. Viszont amit sokszor elfelejtünk, az az, hogy mindez ugyanígy igaz az ÉRZELMI és LELKI SZÜKSÉGLETEKre is!

Az egyenlet nagyon egyszerű. Ha a szükségleteink megfelelően ki vannak elégítve, jól érezzük magunkat a bőrünkben, energikusnak, elégedettebbek és sokkal kiegyensúlyozottabbnak érezzük magunkat.

Viszont amikor a szükségleteink csak úgy lógnak a levegőben, mint egy-egy feltett kérdés, amire nem érkezik válasz, a dolgok másként alakulnak. És minél régebb óta várnak a válaszra, annál sürgetőbbé válik ezen igények kielégítése.

Itt jön a horrorisztikus rész (gyengébb idegzetűek kezdhetik izzítani a “hisztis”, “gyerekes” vagy a mostanság oly divatos “nárcisztikus” atombombájukat):

Minél sürgetőbbé válik egy szükségletünk kielégítése, annál kevésbé leszünk válogatósak a kielégítésének módját illetően.

És az már nem újdonság senkinek, hogy minél elkeseredettebben akarunk valamit, annál rosszabb döntéseket hozunk.

Amikor valaki úgy vágyik a szeretetre, figyelemre, biztonságra, elismerésre, stb… mint egy falat kenyérre, az egészen szélsőséges viselkedési módokat tud előkapni, hogy megszerezze ezeket.

Ekkor már nem számít az, hogy kívülről nézve ez mennyire kínos, szánalmas, átlátszó, igazságtalan vagy vállalhatatlan.

Ezen a ponton szeretnék belemenni még egy utcába, mégpedig abba, amelyik a gyerekkorunkba vezet. Hipnoterapeutaként nap mint nap látom az ügyfeleimnél, milyen hatással vannak ránk azok az események, amikor gyerekként nem kerülnek kielégítésre az alap szükségleteink. Miről van szó? Ugyanúgy: Szeretet, figyelem, elismerés, biztonság.

S míg felnőttként úgy reagálunk, hogy kétségbeesetten próbáljuk ezeket megszerezni, gyerekként emellett sajnos különböző meggyőződéseket gyártunk belőlük, amiket aztán beépítünk az énképünkbe és az alap működésünkbe.

Például:

– Nem figyelnek rám a szüleim eléggé? Nem vagyok figyelemre méltó, nem vagyok fontos. Kell valami egyéb módszer, amivel magamra vonom mások figyelmét.

– Úgy tűnik, a tesómat jobban szeretik? Aha, szóval én nem vagyok szeretetre méltó. Ki kell alakítanom valami olyan viselkedési módot, ami miatt engem is szeretni fognak.

És így tovább.

S amikor már ezeket a kényszerből felvett módozatainkat éljük, teljesen egyértelmű, hogy nem lehetünk önnön magunk legragyogóbb verziói. 

Ezért olyan fontos, hogy:

1. Fel- és elismerjük a fizikai, érzelmi és lelki szükségleteinket

2. Megtanuljuk kielégíteni és kommunikálni őket

3. Feldolgozzuk azokat az eseményeket, amikre gyerekként reagálva kialakítottunk egy téves meggyőződést saját magunkról vagy a világról.

Levegő. Víz. Napfény. Alvás. Tápanyagok. Mozgás.

Szeretet. Figyelem. Elismerés. Biztonság. Kapcsolódás. Jelentőség.

Nem kell ezek nélkül élned!